h
0
Super sensitive feeder
2018. Ápr. 16.

Rétegesen a parton, avagy ilyenkor sem áll meg a vízi élet!

 

A legkitartóbb, legelvetemültebb horgászok a hideg fagyos téli napokon sem akasztják szögre a felszerelésük. Nem kezdenek bele a téli karbantartásba, nem készülnek lázasan a következő szezonra. Nekik mindig szezon van! Ők az igazi fanatikusok.

Kocsis László

Valahol én is közéjük tartozom. A rendrakást, a javítgatásokat nem halmozom, amikor egy kis időm van javítok, barkácsolok, rendezgetek. Ezért a teljes felszerelés, az év minden szakában szépen mondva-írva: 100%-os rendelkezésre állással várja a következő „bevetést”.

 

Mit, és hol

Amikor már hull a fehér eső, és a kutyák vizes tálja már napközben is pár óra alatt befagy, nem egyszerű jó horgászhelyet találni. A kevéske lehetőségek közül, elsőnek mindjárt ott van a termálvizes tavaink valamelyike, de én most másik lehetőséget kerestem. A mély, vagy mondhatni nagyon mély vizek ilyenkor nehezebben fagynak be. Fehérvárcsurgó ismerős lehet azoknak az olvasóknak, akik rendszeresen olvassák az írásaim. Feederrel és meccsbottal is szívesen látogatok erre a hatalmas vízre. Elhiheti mindenki, nem csak a nagy harcsáiról, és a közelmúltban kifogott rekordlistás pontyáról, pontyairól lehetne híres a tározó.

 

Kedvenc keszegem kerestem! Dévérkeszegre és karikakeszeg még a pár fokos vízben is jó eséllyel horgászhatunk. A bandába verődött halak, most sokkal lassabban mozognak, mint amikor a parton is fürdőruhás idő van. Megérthető. A parton több réteg ruha alatt úgy éreztem magam, mint a „michlein baba”. Nehézkesen pakoltam mindent a maga helyére.

 

A cucc

3,6-as univerzális feeder botot vettem elő a táskából. Persze a spiccet cserélni kellett, méghozzá a legérzékenyebbre. „1/2 OZ”, ez volt ráírva, érthetőre fordítva ez valahol a 15-16g környékén volt, ami a jelenleg a legfinomabb, ami kapható horgász piacon. Már csak a megfelelő kosarat kellett felkutatnom a ládám aljáról. A mély víz miatt, hogy a szerelék gyorsan beüljön, a szokottnál nagyobb súllyal szereltem a kosaram. Megjegyzem, jó hogy kapni cserélhető súlyú kosarat.

 

Az előkét is lecseréltem. A helyzethez alkalmazkodva 0,09-es főzsinórral szerelt 18-as méretű, piros „szúnyogos” horgot hurkoltam a főzsinór toldásába.

 

A dara

A szerelékek készen várták a bevetést, normál esetben az etetőanyag összeállítása következett volna. Volna! De nem nagyon ismerek olyan elvetemült horgászt, aki ilyenkor is ragaszkodik a helyben, akarom mondani helyi vízzel kevert etetőanyaghoz. Bizony nem. Amikor fagypont körüli a hőmérséklet, akkor a legjobb az otthon melegében megkeveri az amúgy is csekély mennyiségű darát, azaz az etetőanyagot. Finomra darált, édeskés aromával meglocsolt, sötét etetőanyagot kevertem. Horgász barátom, Dínó, meg is jegyezte, valójában szükség van a keverékünk sötétítésére? Ugyanis a majd 5 méterese vízben a fenék közelben már kevés fény van. A vélemények megoszlanak. Frappánsan azzal vágtam vissza, hogy ártani bizonyára nem árt! Mindössze fél kilót vizeztem meg a horgászat reggelén a keverékből. A vízparton már semmi teendőm nem volt vele. Illetve…

 

Vörös mágnes

csak annyi, hogy az ilyenkor is beszerezhető (!) szúnyoglárvát, és pár szem pinkit rádobjak, mielőtt begyúrom a kosárba. Mindenképpen hangsúlyozom, hogy csak egy csipetet tettem mindig a kosár közepébe. Ha a szúnyoglárvát a elkeverjük az aromásított etetőanyaggal, akkor az leöli. Nekünk azonban mindenképpen izgő-mozgó csalira van szükségünk. Nagy hidegben természetesen érdemes hűtőtáskában (mert az nemcsak ki nem engedi a hideget, hanem be sem) tartani horgászat alatt. A tűzőszúnyognak papírba hajtogatva jó helye van a zsebünkben, csak nehogy összenyomjuk. A pinkivel hasonlóan bántam, mindig csak a kosárgyúrás előtt tettem pár szemet a keverékbe. Nagyritkán hozzájutni fehér (eredeti színű) pinkihez is. Jó menekülési útvonal lehet, amikor semmilyen csalira sincs kapásunk. A mini csontinak, ahogy én hívom, megvan az élénken mozgó tulajdonsága, ez már csak egy figyelemfelkeltő színnel párosul.

 

 

Tipp: a nyáron megmaradt etető szúnyoglárvát érdemes felporozni és egy jól záródó zacskóban lefagyasztani. Ezt kiolvasztva majd nem teljes értékű szúnyoglárvánk lesz. Még nem próbáltam, de lehet működik tűzőszúnyoggal is.

 

A módja

Az alapozó etetést ilyenkor nyugodtan elfelejthetjük, elegendő, ha az elején nem tíz, hanem öt percenként dobunk egy újat. A pontosságra legalább annyi érdemes odafigyelni, mint máskor. Én is kinéztem ködből kikandikáló hatalmas fa csoportot. A távolságot a szokásos klipszbe akasztással oldottam meg.

 

Tipp: vannak olyan orsók, amelyeknek a dobkialakításra nem fordítottak akkora figyelmet. Nem egyszer előfordult már, hogy maga a klipsz vágta el a vékony zsinórom. Erre jelenthet megoldást, hogy erőgumiból, vagy valamilyen vastag zsinórból a zsinór köré kötünk egy hurkot. Ezt a hurkot akasztjuk majd a klipszbe. Előnye: könnyen állítható marad, és ha véletlenül elszakad, akkor nem sérül a főzsinórunk.

 

Tisztában voltam vele, hogy az első óra, az első 15 húsz dobás nem hoz halat. Ha nincsenek közvetlenül az etetés környékén a halak, akkor ez várható. Azonban a második óra derekán megjelentek az apró rángatások a spiccen. Az etetés környékén úszkáló keszegek neki-neki ütköznek a meredeken felfele, a spicc felé húzódó zsinórnak. Ez volt az első jele a halaknak, majd ha ez átment folyamatos húzásba vagy rángatásba az volt az igazi kapás. Az első jelentkező a két szál árvaszúnyogból tűzött „csokorra” egy apró fenéklakó volt. Nem jó jelként azonosítottam, mivel ha ezek az apró durbincsok ellepik az etetést (ami az apró etetőszúnyog miatt lehetséges) nincs nagy esély más halfajt fogni.

Szerencsére csak egy kóbor tüskés lovag volt, mert a következő bevágásnál már nagyobb ellenállásba ütközött az érzékeny horgászbot. Bár nem gyakran, de az első keszeget, illetve keszegecskét még pár követte. Közöttük egy szebb, már-már igazi fárasztátandó karikakeszeg koronázta a horgászatomat.

 

A vége

Az időközben megfogyatkozott forró teám, az egyre jobban szemerkélő eső megadásra késztetett. Abba kellett hagynom, mert az ég lassan sötétbe borult, meg amúgy is, az öregek is megmondták: Mindent csak módjával! Ezért amilyen gyorsan ki, olyan gyorsan össze is pakoltam.

Amire szükség van:

 

Főzsinór 0,16 mm

Apró tripla forgókapocs, beleakasztva a kosár

Ütköző gumigyönggyel, apró méret

Előkezsinór: 0,09-0,10 mm

Horog: no. 16-18

Kocsis László

Kedvenc halfaj: ponty, dévérkeszeg, compó
Kedvenc horgászmódszer: feeder, valamint valamennyi finomszerelékes technika
Rövid bemutatkozás: Gyerekorom óta horgászom, már szakközép iskolába jártam, amikor meghívtak egy úszós versenyre. Akkor még nem sejtettem, hogy ott valami eldőlt, méghozzá nagyon hosszú időre. Ahogy teltek az évek, egyre több versenyre kezdtem járni. Egy nagyszerű versenyző (Lamer) segítségével eljutottam egy olyan egyesülethez, ami nagyban segítette a céljaimat. Jó pár éve aztán valahogyan elkeveredtem egy feeder versenyre is. Ez Pál fordulat volt a javából. Az újonnan kialakuló feeder versenyzői kör új lehetőségeket kínált itthon és nemzetközi porondon is. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok minden változott, de cél megmaradt:

Vagy nyerni egy versenyen, vagy tanulni belőle! :)

A horgászat mára napi szintű elfoglaltság lett: termékfejlesztések, folyamatos szerzői munkák, film forgatások, csapatépítés, valamint tisztségviselői poszt a RDHSZ verseny szakosztályában. 

Eredmények: 2014 Magyar Feeder bajnokság 1. hely, 4-szeres magyar válogatott kerettag, Belgium Feeder VB csapat segítő csapat ezüst, Hollandia Feeder VB csapat bronz csapattag. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

A cikkben szereplő termékek