h
0
Milyen halat fogtam?
2016. Ápr. 27.

Forrás: Magyar Haltani Társaság, http://haltanitarsasag.hu/mitfogtam_hu.php

Mit fogtam? - Az oldalt szerkesztette Dr. Harka Ákos

Ez az oldal olyan fényképek és üzenetrészletek felhasználásával készül, amelyeket látogatóink küldenek be hozzánk, segítséget kérve egy-egy szokatlan megjelenésű példány vagy számukra ismeretlen hal azonosításához. Halfotóikat és kérdéseiket az mhtt@freemail.hu címen várjuk. A beérkező levelekre szakembereink is e-mailben válaszolnak, de a közérdeklődésre számot tartó kérdéseket a honlapunkon is szerepeltetni fogjuk.

 

 

 

Egyéb szerző

Egyik húsvéti látogatónk három fényképet is továbbított a Facebook-oldalunkra arról a különös halpéldányról, amely Soltnál került elő a Dunából. A képeken látható halra vonatkozóan több, egymástól eltérő vélemény érkezett (https://www.facebook.com/magyarhaltanitarsasag). Saját álláspontunkat az alábbiakban tesszük közzé.

 

 

Abban - velünk együtt - szinte minden hozzászóló egyetértett, hogy a halon látható kinövések nászkiütések. Ezek a szaruképződmények szaporodás idején jelennek meg egyes halfajokon, éspedig legtöbbször csak azok tejes, azaz hím példányain. A szaruszemölcsök mérete és alakja fajtól és egyedtől függően változhat. A dévér- és lasposkeszegek többnyire olyanok, mintha grízzel lennének behintve. Az ilyen "dorozsmás" példányok tapintása érdes, s ha íváskor a nőstény oldalához dörgölődznek, érintésük elősegíti az ikra leadását. Más fajoknál hegyes és horgas, tüskére emlékeztető nászkiütések is előfordulnak. A horgas tüskék hazai halaink közül főként a gyöngyös koncérra és a leánykoncérra jellemzőek. Előbbi oldalvonalán 62-67, az utóbbién 45-49 pikkely számolható. Ennek alapján tehát eldönthető, hogy halunk egy nászruhás leánykoncér (Rutilus virgo), amelynek az angol neve (cactus roach, azaz kaktuszkoncér) egyértelmű utalás e jellegzetességére. A gyöngyös és leánykoncér mellett szóba került még az amur, a domolykó és jászkeszeg is, ám azok szája csúcsba nyíló, míg esetünkben az alsó kép alsó állású szájat mutat.

  ---------------------------------------------------------------------------------

Ezt a halat még szeptemberben fogtam Budapesten, pergetve. Akkor hibridnek könyveltem el, de újabban megnézve a képet elbizonytalanodtam. Balinra pergettem a part mentén, amikor ezt a halat fogtam. Balin biztosan nem lehet, de jászkeszegnek se nézném és a domolykótól is távol áll. Tudnának segíteni beazonosítani ezt a halat? Válaszukat előre is köszönöm. Sch. T. 

 

A kép alapján, amelyen a farokalatti úszó nagyrészt takarásban van, és az oldalvonal pikkelyszámát is csak becsülni lehet, felelőtlenség lenne bármit is határozottan állítani, de mérlegelve a látottakat megpróbáljuk megadni az általunk legvalószínűbbnek tartott megoldást.
A hal nagyon hasonlít a balinhoz, de kisebb a szája és magasabb a háta. Utóbbi tulajdonságokból inkább jászkeszegre lehetne következtetni. Ugyanakkor azonban a koponyacsontok inkább mégis balinszerűek. Az alábbi kép jól mutatja, hogy a balin esetében az a-val jelölt távolság lényegesen nagyobb a b-nél, és ugyanez figyelhető meg a beküldött képen is.

 Mindezek alapján balinjászra (Aspius aspius x Leuciscus idus) gondolunk, azaz olyan hibridre, amelynek balin volt az anyja, jászkeszeg az apja. Ugyanis általános tapasztalat, hogy a hibridek jobban hasonlítanak az anyjukhoz, mint az apjukhoz. Domolykóra utaló jellegzetesség (rövid farokalatti úszó, kisebb pikkelyszám az oldalvonalon) nem látható a halon, így a szülők közül kizárhatjuk. Összehasonlításként egy korábban másutt fogott hasonló hibrid képét is bemutatjuk.

 

 ---------------------------------------------------------------------------------

A minap fogtam egy bodorkát (Rutilus rutilius), amelynek jobb oldalán a fej alsó részének a színe erősen eltért a szokásostól, nagyban hasonlított az akváriumi koipontyok aranysárga színéhez. Az lenne a kérdésem, elképzelhető-e, hogy egy szabadon engedett díszhal és egy bodorka összeívásából jött létre ez a színváltozat? Köszönettel B. Z.

 

 

A hibridizáció eredményeként létrejövő utódoknak több olyan tulajdonsága is van, amely a szülők jellegzetességei tekintetében köztes helyen áll. A képen látható hal esetében azonban se a pikkelysorok száma, se a hátúszó hossza nem tér el a bodorkára jellemző értékektől, ezért az összeívás kizárható. A rendellenességet az okozza, hogy ezen a területen a bőr pigmentsejtjei fokozott mennyiségben termelik a xantofill nevű sárga festékanyagot. Az egész testükön narancssárga halakat a faj xantorisztikus változatának nevezik, ilyenek pl. az aranyhalak, ez esetben pedig részleges xantorizmusról beszélhetünk.

---------------------------------------------------------------------------------

A mellékelt képen egy számomra ismeretlen hal látható. Tavaly fogtam a Duna óbudai részén, a békási árok környékén. Durbincs és sügér összeívására gondolok. Válaszukat előre is köszönöm. Tisztelettel: I. G.

 

A fotón nem látszanak olyan bélyegek, amelyek alapján sügérhibridre kellene gondolnunk. A testoldal kissé elmosódó, de határozott harántsávokba rendeződő foltjai alapján a képen látható hal a védett széles durbincs (Gymnocephalus baloni). Remélhetőleg komolyabb sérülés nélkül került vissza a Dunába.

---------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt Magyar Haltani Társaság. Ezt az ezüstkárászt nyáron fogtam. Mitől lehet ilyen a hátúszója? Esetleg valamilyen összeívás? Válaszukat előre is köszönöm. D. K.

 

Az alak torzulása és a hiányos hátúszó nem magyarázható összeívással, mert a vizeinkben nincs olyan faj, amelytől ilyen jellegzetességeket örökölhetett volna. A rendellenesség oka vagy valamilyen embrionális ártalom lehet, vagy egy igen fiatal korban bekövetkezett sérülés, amely begyógyult. A hal hátáról készült felvételen mintha kisebb hegesedések látszanának. Ha valóban azok, akkor a fiatalkori sérülés valószínű.

---------------------------------------------------------------------------------

A tavunkban már hosszú évek óta élnek ezüstkárászok. Azt tudom, hogy a színük alkalmazkodik a környezethez, csak azt nem értem, hogy ha egy helyen élnek, miért található két színváltozat a tavunkban. Válaszukat előre is köszönöm, N. A.

 

Az adott esetre vonatkozóan nem tudunk konkrét választ adni, mert bár a szín alapvetően genetikailag meghatározott, azt idegi és hormonális tényezők is befolyásolják. Az egyedek színének időleges megváltozása az ezüstös, a fekete, a sárga és a vörös festékanyagot tartalmazó pigmentsejtek működésének a következménye. Ha a festékanyag a csillag alakú sejtek nyúlványaiba áramolva szétterjed, akkor nagyobb felületet fed be, ezért erősödik az adott szín, ha a sejtek központi részébe húzódik vissza, akkor halványul. A pigmentszemcsék szétáramlása, illetve koncentrálódása idegi parancsra és hormonhatásra következik be. A változást legtöbbször az új környezet színeinek látványa váltja ki, de előidézheti valamilyen stresszhatás is, pl. egy rivális hím megjelenése vagy a félelem. A hímivarú öklék és gébek szivárványszínű, illetve fekete nászruhájának kialakításában viszont elsősorban az ivari hormonok növekvő koncentrációja játszik szerepet. Ahhoz, hogy a feltett kérdésre választ kapjunk, akváriumban kellene huzamosabb ideig együtt tartani néhány világos és sötétebb színű ezüstkárászt, s közben megfigyelni, hogy megmarad-e köztük a különbség. Ha igen, akkor örökletes tulajdonságról lehet szó, ahogyan az emberek között is akadnak eredendően világosabb és sötétebb bőrűek.

---------------------------------------------------------------------------------

A képen látható halat nem természetes vízben, hanem egy telepített magántóban fogtam, ám a faj pontos beazonosítása ezidáig nem sikerült. A tulajdonos és a többi horgász szerint lénai tok, de én szívesebben hagyatkozom az önök véleményére. Ezúton kérném segítségüket a hal beazonosításában, amit előre is köszönök. Tisztelettel: A. P.

 

A tokfélék azonosításában a bajuszszálak hossza, sima vagy rojtozott volta, a száj mérete, továbbá az ajkakon látható befűződés megléte vagy hiánya döntő jelentőséggel bír. Sajnos a fénykép ezekből semmit nem mutat. Az viszont látható, hogy a hal orra nem hegyes, hanem tompán lekerekített és rövid. Hazai tokféléink közül ez egyedül a vágótokra jellemző (Acipenser gueldenstaedtii).

 ---------------------------------------------------------------------------------

Szeretném megtudni,hogy milyen halivadék szerepel a képen. Egy ismerősöm merítette véletlenül egy Hortobágy környéki lápos, mocsaras tóból a nyáron. Sajnos csak ez az egy értékelhető kép van róla. Válaszukat előre is köszönöm. Tisztelettel S. J.

 

 

A testforma, a különálló hátúszók, a keskeny hasúszók, a farokúszó előtt sötétlő két folt, valamint a hát-, a farok- és a farokalatti úszó sávozottsága alapján a fakó testszín ellenére is megállapítható, hogy a hal egy fiatal amurgéb (Perccottus glenii).

 ---------------------------------------------------------------------------------

A mellékelt fotón látható halat 2015. 06. 16-án fogtam a Duna fővárosi szakaszán, több hasonló méretű (1,3 kg) jászkeszeggel együtt, ám azok alakjától és színétől ez a példány eltérő volt. Szájállása sem csúcsba nyíló, hanem alsó állású, pikkelyeinek száma az oldalvonalon kb. 60, felette 8 sor. Leánykoncérra gondoltam, fel is tettem az egyik horgászfórumra, ám ott is többféle megoldás született, a gyöngyös koncér is szóba került. Természetesen visszaengedtem. Sajnos csak ez az egy fotó készült, de örülnék, ha végre megtudnám a biztos választ. H. M.

 

Alakját tekintve a példány valóban hasonlít a leánykoncérra, de mégsem az, mert az oldalvonalán lévő pikkelyek száma jóval több 53-nál, és a szája nem alsó állású (a felső állkapocs nem nyúlik előrébb az alsónál, tehát a szájrés nem lefelé irányul). Kizárható a gyöngyös koncér is, mert annak a testformája nyújtottabb és vaskosabb, inkább az amuréhoz hasonló. A hal - az oldalvonal pikkelyeinek és a fölötte húzódó pikkelysoroknak a számát tekintve, továbbá kis méretű szája, valamint pirosas farokúszója és alsó úszói alapján - a kissé szokatlan alak és a fakó színezet ellenére is jászkeszegnek tűnik (Leuciscus idus). Ha a szájáról és a kifeszített úszóiról is készültek volna fényképek, az biztosabb azonosítást tett volna lehetővé. Továbbá érdemes árnyékban fotózni a halakat, mert a fénylő helyeken nem számolhatók a pikkelyek.

---------------------------------------------------------------------------------

A Veszprém megyei Kígyós-patakban fogtam ezt a halacskát domolykózás közben, pergetve, apró gumihallal. Először azt hittem, hogy egy domolykó a többi közt, aztán közelebbről megnézve már elgondolkoztam, végül arra jutottam, hogy nyúldomolykót fogtam. Kérem, segítsenek a döntésben! Fényképezés után természetesen szabadon engedtem. H. B.

 

A pikkelyek erősebb kontúrja miatt kicsit domolykós megjelenésű a hal, de alsó állású szája, kevésbé színes alsó úszói és homorú szegélyű farokalatti úszója egyértelművé teszi, hogy nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus).

---------------------------------------------------------------------------------


Ezt a halat Tiszaföldvár közelében fogtuk, a Holt-Tiszában. Nem tudtuk megállapítani, hogy milyen fajhoz tartozik, ebben szeretném a segítségüket kérni. Előre is köszönöm szépen. L. S. E.

 

A fölső képen jól látszik, hogy a hal hasúszói összenőttek, ami a valódi gébek sajátossága (velük ellentétben a különálló hasúszókkal rendelkező amurgéb az úgynevezett alvógébek közé tartozik). Az alsó képen a felső állkapocsról kissé előrenyúló, az orrnyílások előbbre helyeződését szolgáló parányi csövecskék is felfedezhetők, amelyek a hazánkban élő gébek közül kizárólag a tarka gébet (Proterorhinus semilunaris, korábban Proterorhinus marmoratus) jellemzik.

---------------------------------------------------------------------------------

Szeptember második felében a Duna Dunakeszi és Göd közötti szakaszán fogtam ezt a két halat, azonos helyen, de nem ugyanazon a napon. Sejtésem szerint leánykoncérok, esetleg annak paduccal vagy szilvaorrú keszeggel alkotott hibridjei, ezért mindkettőt visszaengedtem. Válaszukat kíváncsian várom és előre is köszönöm. Sz. G.

 

A halak szerintünk is leánykoncérok (Rutilus virgo, korábban Rutilus pigus virgo). Orruk valóban emlékeztet a szilvaorrú keszegekére és a paducokéra, de ez érthető, hiszen a leánykoncér szája is alsó állású. Az oldalvonalán azonban mindkét halnak 45 pikkely számolható, ami a leánykoncér jellemzője. Az említett hibrideknél lényegesen magasabb lenne a pikkelyszám.

---------------------------------------------------------------------------------

Szeptember 26-án a Duna komárom-szőnyi szakaszán fogtam a képen látható halat, amely a véleményem szerint leánykoncér. A faj ritkasága, a példány mérete és tömege (2,7 kg) miatt azonban elbizonytalanodtam, ezért megerősítésüket szeretném kérni. Mérés és fotózás után természetesen visszakerült élőhelyére. Üdvözlettel: G. E.

 

A határozás tökéletes, a hal valóban egy védett leánykoncér (Rutilus virgo, korábban Rutilus pigus virgo). Fogásával nem dőlt meg a hazai horgászrekord, mert azt egy 3,21 kilogrammos példány tartja, de ez is gyönyörű, rekordközeli képviselője a fajnak. Fogásához gratulálunk.

---------------------------------------------------------------------------------

A napokban egy bányatóban horgásztam, ahol figyelmes lettem egy fiatal példányokból álló halrajra a part közelében. Először keszegekre gondoltam, de amikor merítettem belőlük, meglepődve láttam, hogy egészen más a kinézetük. Naphal is van a tóban, de ezek nyúlánkabbnak tűnnek, és nincs színes foltjuk a kopoltyúrésnél. Kérném segítségüket a halak beazonosításához. Maradok tisztelettel: F. Zs.

 

Általános tapasztalat, hogy a fiatal halak karcsúbbak az idős példányoknál, és gyakran színezetben is eltérnek azoktól. A naphal esetében mindkettő igaz. A nyúlánkabb fiatalok csak felnőtt korukra kerekednek ki igazán, s mintázatban is eltérnek az idősebbektől. Az ivadékot még haránt irányú sávok jellemzik, ám ivarérett korukra ez vagy eltűnik, vagy kevésbé kifejezetté válik. A kopoltyúfedőn viszont éppen idősebb korban jelenik meg a jellegzetes fekete-piros folt, a fiataloknál legföljebb egy sötét pötty jelzi a helyét. A kérdéses kishalak tehát, ahogyan a kérdésben is utalás történt rá, a naphal (Lepomis gibbosus) ivadékai.

---------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt Magyar Haltani Társaság! Szentendrén egy kis tóból merítettem ki a fényképen szereplő apró halat. Ez a tavacska a Pannónia-tó, amelybe tudomásom szerint nem folyik semmilyen patak vagy ér. Kérem segítségüket a halfaj megállapításában. Üdvözlettel: L. Z.

 

A kérdés éppen aznap este érkezett, amelyik napon az MTI hírt adott egy Zagyvából fogott olyan halról, amelynek eddig nálunk csak termálvizekben alakultak ki stabil állományai. Érdekes egybeesés, mivel a szolnoki Zagyvából és a szentendrei tóból ugyanaz a faj került elő, nevezetesen a szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki, korábban Gambusia affinis). A régebben csak a Hévízi-tóból és a miskolc-tapolcai hőforrás vizéből ismert halacska alakra és színezetre nagyon hasonlít az akvaristák által jól ismert guppi vad változatához, de megkülönbözteti attól, hogy a hát- és a farokúszója finoman pettyezett, a szeme alatt pedig egy sötétebb foltot visel. Információink szerint a miskolc-tapolcai állomány nyaranta a Hejő felső szakaszát is benépesíti, a hévízi halak pedig már nem csupán nyáron jutnak el a Kis-Balatonig, hanem a telet is átvészelik annak jégmentes helyein. A Zagyvában 2014 őszén észleltük először, így feltehetőleg itt is áttelelt példányok szaporodtak el 2015-ben. A szentendrei előfordulás arra mutat, hogy a faj a Kárpát-medence más vizeiben is jelen lehet már. Ha valaki újabb vízterületen találkozik vele, kérjük, fényképezze le a halat, s a lelőhelyi adatokkal együtt küldje be hozzánk a fotót.

---------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt Haltani Társaság! Osztálytársam fogta pár napja a képen látható halat az Ér patak és a Berettyó összefolyásánál. Tisztelettel kérem önöktől, hogy segítsenek nekünk beazonosítani. Én valamelyik küllőfajunkra gondoltam. Tisztelettel: P. T.

 

A megközelítés kitűnő. A hal formájából, viszonylag gyengén pettyezett farokúszójából, valamint abból, hogy egy iszapos medrű, lassan áramló kis folyó alföldi szakaszáról került elő, halványfoltú küllőre lehet következtetni (Romanogobio vladykovi, korábban Gobio albipinnatus). Megjegyezzük azonban, az sem zárható ki, hogy a példány a halványfoltú és a fenékjáró küllő hibridje, ám ennek eldöntéséhez alaposabb vizsgálatra lenne szükség. Emlékeztetőként: mindegyik küllőfajunk védelem alatt áll, a fogott példányokat vissza kell engedni.

---------------------------------------------------------------------------------

A segítségüket szeretném kérni, mert nem tudtam azonosítani a képen látható halat. A minap zsebpecával fogtam a Duna fővárosi szakaszán, az Óbudai-szigetnél. Válaszukat és segítségüket előre is köszönöm! Sch. T.

 

A fogott példány szája csúcsba nyíló, oldalvonalán a pikkelyek száma 40 és 46 között van. Farokalatti úszója viszonylag rövid és enyhén narancsos árnyalatú. A testforma és az említett bélyegek alapján a hal egy kevésbé színes bodorkaként (Rutilus rutilus) azonosítható. Ha a fotón a szájállás nem lenne kivehető, akkor egy fakó vörösszárnyú keszegre is gondolhatnánk. Ám igencsak gondban lennénk, mert a hasúszó helyzete, amely eldöntené a kérdést, nem látszik. Érdemes tehát ügyelni fényképezésnél, hogy ne takarjuk el a jellegzetességeket. A hát- és a farokúszó fekete pettyezettsége nem tartozik ez utóbbiak közé, okozója egy parazita mételyféreg, amelynek apró, betokozódott lárvái körül erősen pigmentált burok képződik.

Megjegyzés: Válaszunk kizárólag a képen ténylegesen látható jellegzetességeket veszi figyelembe. Ám ha a fotózott példány szájhasítéka valójában a szem vonaláig ér, farokalatti úszójának a szegélye pedig kifeszítve nem homorú, hanem domború, akkor a hal domolykó (Squalius cephalus, korábban Leuciscus cephalus). A száj és a farokalatti úszó sok esetben eldöntheti a faji hovatartozást, ezért érdemes róluk külön felvételt készíteni.

---------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt Haltani Társaság! A képen szereplő halat a Bódvában fogtam spiccbottal. Nem sikerült rájönnünk, milyen halfaj lehet, összesen pár darab került elő belőle, valamint néhány sujtásos küszt is fogtunk. A halakat sértetlenül elengedtük (különös tekintettel a védett sujtásos küszre). Köszönettel: B. F.

A hal hasonlít a sujtásos küszhöz, de annál kissé nyúlánkabb, a farokalatti úszója hosszabb, a szája pedig nem csúcsba nyíló, hanem fölső állású. Ezek alapján megállapítható, hogy egy rokonfaj akadt horogra, nevezetesen a vizeinkben széles körben elterjedt küsz (Alburnus alburnus).

---------------------------------------------------------------------------------

A Rákos-patakból fogtam ezt a halat, amelyet kispaducnak gondolok, de a szája alulról nézve nem egyenes, hanem enyhén görbe, nagyjából annyira, mint egy zárójel, ). Másik tippem a nyúldomolykó lenne, mivel a hal farokalatti úszója rövid és homorú szegélyű, de annak a szája csak félig alsó állású, ellentétben a fényképen látható példánnyal, amelyé teljesen az. S. B.

A fiatal paducok szája még kissé íveltebb a felnőtt példányokénál, de való igaz, hogy a nyúldomolykóké soha nincs ennyire alsó állású. Emellett a nyúldomolykó oldalvonalán 53 pikkelynél nem lehet több, a fényképen viszont 60 körül van. A hal tehát nem nyúldomolykó, hanem az elsőként tippelt paduc (Chondrostoma nasus).

---------------------------------------------------------------------------------

 

 

Forrás: Magyar Haltani Társaság

Egyéb szerző
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!