h
0
Köszönet a Barátság Kupa támogatásáért
2017. Jún. 07.

Tisztelt Támogatóink!

 

Ezúton szeretném megköszönni azt az önzetlen segítséget, amelyet a Barátság Kupa minél színvonalasabb szervezéséhez kaptunk Önöktől / Tőletek!

 

Immár ötödik alkalommal jöttünk össze a parton, mondhatom szép számmal, hiszen a regisztrált 63 főből 53 megjelent a versenyen. Sajnos csak épp a halak közül tudták kevesen mi is van e napon, az időjárás sem kényeztetett minket, de a jó kedv ami jellemzi versenyünket feledtette ezt a kis apróságot velünk.

S mivel tavalyelőtt már elérte a „verseny” azt, amiről igazán szól, az idén újra kerekesszékhez kötött emberek is részt vettek a megmérettetésben.

Míg a harmadik alkalommal már maguk a fogyatékkal élők keresték a versenyt, addig az idén a verseny másnapján beszélgettem egy versenyzővel, az Ő szavai jellemzik, hogy valóban eljött az az idő, amikor minkét fél azért jön ide, hogy együtt jól érezzük magunkat.

Elmondása szerint: „Az ebédnél mutogattak, hangosan gesztikulálta, azt hittem vitáznak, majd egyikük futásnak eredt egy másik utána s amikor utolérte, egy nagy ölelést láttunk. Egy szót sem értettem, de őszintén jól éreztem magam közöttük.”

Bár nem a komoly versengésről szól ez a nap, hanem arról, hogy egyenrangú félként kezeljük azokat az embertársainkat is, akik fogyatékkal élnek, hisz Ők is EMBEREK.

Azt hiszem erről a napról elmondható, itt most mindenki egyenrangú volt!

Mi sem bizonyítja jobban, mint amikor Kalacsi János az eredményhirdetéskor a napot értékelve, azt csak el-el csukló hangon tudta tenni (no, jó időnként én is elakadtam), látva azt az örömöt, boldogságot, amit ezek az emberek éreztek!

Örömmel tudatom, idén a fogyatékkal élők „csapata” nyert, így Övék lett egy évre a vándorkupa, s ezt még a „vesztes” fogyaték nélkül élők csapata is örömmel vette tudomásul.

Bár szerintem ezen a napon nincsenek igazából nyertesek és vesztesek, itt csak NYERTESEK voltak, ki azért mert kedvezett neki a szerencse, ki azért mert örült a másik boldogságának!

Remélem innen tovább is van és csak jobb lehet a jövőben ez a verseny, egyre több versenyzőnk lesz és egyre több támogatónk.

Remélem a jövőben is a támogatásoknak köszönhetően legalább hasonló színvonalú versenyt tudunk rendezni, ha nem jobbat és még több örömet szerezhetünk fogyatékkal élő embertársainknak.

Külön szeretném megköszönni azoknak a támogatóknak, akik az első alkalom óta segítik versenyünket, de új támogatóinknak is hasonló köszönet jár!

 

Idén is a már „megszokott” támogatóink mellett jöttek új támogatók, reméljük ezután mindig jönnek versenyünkre!

 

Úgy látom valóban születnek hasonló barátságok, mint az enyém Lós Robival.

Ígérem én azon leszek, hogy ez így legyen, így maradjon.
 

Horgásztársi üdvözlettel, a szervezők nevében:

Kereszturi Sándor, Lós Róbert, Kalacsi János

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!