h
0
Földes alapok - Mi kerül a vödörbe?
2018. Jún. 01.

A különböző földek horgászati célú felhasználását a mai napig egyfajta misztikum övezi. A versenybeszámolók és a versenyhorgászok írásai rendre említést tesznek ezen alapanyag felhasználásáról, mégis kevesen veszik a bátorságot, hogy kipróbálják és rendszeresen használják horgászataik során. Pedig érdemes lenne!

Végh Tamás

A föld előkészítésének alapeszközei.

 

Jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a horgászathoz fűződő szenvedélyem és hétköznapi elfoglaltságaim egy része – nevezzük munkának – ezen a ponton találkoznak. Geográfusként felszínfejlődéssel és negyedidőszak kutatással (löszkutatás) foglalkozom, így nap mint nap találkozom azokkal az alapanyagokkal, amiket a horgászatban egyszerűen csak földeknek nevezünk.

Rengeteg oka van annak, hogy az etetőanyag mellett miért kerül időről-időre föld is a vödörbe. Használhatjuk az etetőanyag tapadásának és súlyának növelésére, beltartalmának csökkentésére és remekül szabályozhatjuk vele bontási jellemzőit. Segítségével növelhetjük az etetőnk élő- és szemes anyag felvevő képességét, de egyes típusok ködöző tulajdonságával a halak táplálkozási szokásait és ösztöneit is kihasználhatjuk. Legszélsőségesebb esetben, minimális etetőanyag felhasználás mellett, a különböző földek etetésben betöltött szerepe döntő is lehet a horgászatok alkalmával.

Horgászpályafutásom alatt számtalanszor előfordult olyan eset, amikor az etetőanyag csak minimális reakciót váltott ki a halakból, sőt akár káros hatásai voltak a halfogásra, ellenben a bejuttatott élő anyagra szükség volt a halak helyben tartásához. Ilyenkor a legjobb megoldás lehet, ha valamilyen ”föld” segítségével juttatjuk be az élő anyagot. Tapasztalataim szerint sokkal több esetben oldhatunk meg ily módon nehéz helyzeteket, mint ahogyan azt legtöbben gondolják. Ezért is érdemes a különböző földekkel és felhasználásuk módjával megismerkednünk, ráadásul ésszel használva egy pénztárcakímélő megoldással gazdagodhatunk.

Munkám során számtalan különböző minőségű ”földhöz” volt szerencsém, és a horgászati célra előre csomagoltak közül is számos típussal találkoztam már. Nehéz lenne ezek közt két olyat találni, ami minden tulajdonságában megegyezik. Ennek ellenére bizton állíthatom, hogy a kereskedelmi kínálat elsőre áttekinthetetlennek tűnő bősége, sokkal könnyebben rendezhető, mint azt elsőre gondolnánk.

Leegyszerűsítve a dolgot, a horgászatban ”föld” néven túlnyomó részt lösz és agyag kerül felhasználásra. Eltekintve néhány egészen speciális terméktől, minden típus és számos adalék ezek valamilyen természetesen előforduló változata, vagy mesterségesen előállított formája. Ha ezt a két alaptípus megismerjük, a ”földet” igénylő horgászatok szinte mindegyike megoldhatóvá válik. De mi is valójában ez a két alapanyag és mik azok a tulajdonságaik, amik befolyásolják felhasználásukat? A horgász szakirodalomban csupán egyetlen példát találtam arra, hogy a szerző foglalkozik ezzel a kérdéssel, holott ezek ismeretében könnyebben választhatunk számunkra megfelelő ”földet.

 

A lösz

 
Lösz-fosszilis talaj sorozat a paksi téglagyári feltárásban. A világos löszrétegek a hideg, a barnás-vöröses fosszilis talajok a meleg klímaidőszakokat reprezentálják

 

A lösz egynemű és rétegzetlen kőzet, színe a mésztartalomtól függően sárga, szürke. Képződése a jelenleg is tartó földtörténeti időszak, a negyedidőszak hideg periódusaihoz, ismertebb nevén jégkorszakokhoz köthető. Ezekben a periódusokban a kontinensek jégmentes területein a mainál jóval hűvösebb és szárazabb éghajlat uralkodott. (A mi földrajzi szélességünk környékén ilyen volt Európa jelentős, beleértve a Kárpát-medencét is.) A kőzetek fagy általi aprózódása nagy mennyiségű finomszemcsés törmeléket termelt, amit később az erős szelek a levegőbe tudtak emelni, majd a szélvédett helyeken felhalmoztak. Ez a kiülepedett por idővel átalakult azzá a laza és porózus kőzetté, amilyennek ma látjuk a meredek falakban is viszonylag stabilan megálló löszt. Az elnevezés egyébként a német eredetű lose szóból eredeztetjük, ami éppen a kőzet laza szerkezetére utal.

A horgászatban a lösznek éppen a laza szerkezetét, a finom szemcseméretét (kőzetliszt) és az ásványi összetételében rejlő tulajdonságait használjuk ki. 10-30%-ban tartalmaz kálcium-karbonátot (mész), ami a szemcsék felületére körbevéve azok összetapadásáért felelős. Ezen összetevőnek köszönhető, hogy a lösz akár meredek falakban is képes megállni, de mechanikai behatásra (pl. rostálás), vagy átnedvesedve könnyen szétesik. Emellett nagyjából 50-55%-ban tartalmazza ugyanazt a kvarcot – de sokkal finomabb szemcseméretben – ami a homokok fő összetevője is. Felületi tulajdonságainak és tömegének köszönhetően a kvarc, kizárólag a löszünk bontásáért felelős. (Gondoljunk csak bele, a homokvárak is milyen könnyen szétesnek.) Ezen túlmenően pár százalékban agyagásványokat is tartalmaz, ami a horgászatra előkészített lösz tapadását befolyásolja.


Közel 30 méter magas, repedezett löszfal. A löszfalak megbontása szakértelem hiányában nagyon veszélyes mutatvány!

 

Aki többféle lösz kipróbált már tapasztalhatta, hogy a nyugat-európai gyártól termékei némileg tapadósabbak és színük is jóval sárgásabb. Egy belga, vagy francia cég terméke Európa nyugati részéről, óceáni éghajlatú területről származik (Terre de Somme). Itt az éves csapadékmennyiség jelenleg nagyjából másfél-kétszer több mint hazánk területén, így a löszök mésztartalma részben kimosódik (ettől lesz sárgásabb), ezzel együtt intenzívebbek lesznek a mállási folyamatok, aminek hatására több agyagásvány képződik a löszben.


A lösz rostálás előtt…

 

Számunkra leginkább tehát az a fontos, hogy a löszt könnyen elő tudjuk készíteni a horgászatra. Tapadósságától és az összenyomás erejétől függően viszonylag nagy távolságra bejuttathatjuk és szabályozhatjuk, hogy vízbe érve azonnal vagy pár perc elteltével bontson. Ezen tulajdonságok akkor is fontosak számunkra, ha etetőanyagunk állagát akarjuk befolyásolni. A kis szemcseméretnek és a szemcsék közti gyenge tapadásnak köszönhetően a lösz jól látható felhőt tud képezni a vízben, ami egyes halfajokat bátrabb táplálkozásra ösztökél.


…és, ami a rostán fennmaradt. A művelettel nem csak a megfelelő állagot érjük el, de a nem kívánt növényi részeket és éles kavicsokat is eltávolítjuk.

 

Az agyag

 

A különböző típusú agyagok képzik a horgászati felhasználású ”földek” másik nagy csoportját. Eredetük földtani szempontból, típustól függően eltérő módon magyarázható. Egy fontos kapcsolat azonban van köztük, hogy képződésük – a löszökkel szöges ellentétben – éppen a meleg és nedves éghajlatú időszakokban és területeken jellemző. Bármilyen agyagfajtával is találkozzunk, az valamilyen mállási vagy talajosodási folyamatnak a terméke lesz, ami az imént említett klímájú területeken tudja hatékonyan kifejteni, a kőzetszemcsék átalakításában betöltött szerepét.


Agyag áttörés előtt (balra) és áttörés után (jobbra). Nagyon fontos a megfelelő előkészítés!

 

Horgászati szempontból legáltalánosabb felhasználásúak az úgynevezett fosszilis talajok. Ezeket a horgász szakzsargon agyagnak, vagy barna agyagnak nevezi. Ahogy az eljegesedések idején a mi földrajzi szélességünk egyik jellemző képződménye a lösz, úgy jellemző a meleg időszakokra a talajképződés. (A Kárpát-medencében eltérő típusú, de jobbnál-jobb talajjal találkozunk, hiszen jelenleg is egy ilyen meleg időszakban élünk.)

A hűvös klímájú időszakok idején kialakult felszíni képződményeken (pl.: lösz, futóhomok), a melegebb és csapadékosabb időszakok beköszöntével a biológiai folyamatok hatására, megindul a talajképződés. Végtelenül leegyszerűsítve ez agyagképződést és agyag felhalmozódást eredményez. A talajképződés jellemzően akkor ér véget, amikor az éghajlat ismét hidegebbre fordul és/vagy nagyobb mennyiségű üledék halmozódik fel a felszínen. Ekkor a talajképződés megáll és a talaj fosszilizálódik.


A megfelelő állagú föld, egy nyomásra összeáll, de könnyen szétmorzsolható. Könnyebb ez, mint elsőre gondolnánk!

 

A horgász szempontjából ezen a képződményeknek a legfontosabb tulajdonsága a magas agyagásvány tartalom, valamint – a mállási folyamatok révén – a kisebb szemcseméret. Végeredményben egy olyan jól tapadó ”föld”-et kapunk a klímaciklusoknak köszönhetően, ami akár igen nagy mennyiségű élő- vagy szemes csali bejuttatására is alkalmas. Etetőanyaggal keverve pedig tapadósabb állagot kaphatunk, ami akár a legerősebb áramlatokban való felhasználást is lehetővé teszi. A munkám során találkoztam olyan erősen agyagos fosszilis talajjal, aminek a mintázása még csákánnyal is komoly kihívást jelentett. Egy ilyen alapanyagból készült gombóc, megfelelő nedvességtartalom mellett és pár határozott összenyomást követően, órákig is képes egyben maradni, akár áramló vízben is.

Könnyen belátható, hogy még erős folyóvízi áramlásban sincs szükségünk ilyen tartós gombócok bevetésére, azonban megfelelően előkészített agyagos földdel jelentősen megnövelhetjük azt az időtartamot, amit az általa bejuttatott szemes anyag az etetés helyén tölt. Ha ezt az időtartamot 2 percről 10 percre tudjuk növelni, máris ötször annyi finom falat várja egy kupacban az arra tévedő ”bajszos porszívókat”. Már ennyi elegendő lehet ahhoz, hogy az etetésre beugró halrajból ne egy, hanem akár 2-3 példányt is szákba tereljünk, ráadásul a bejuttatott csalogatót is hatékonyabban használjuk fel. Személy szerint a legritkább esetben használok tisztán löszt, vagy tisztán agyagot. A horgászat körülményeinek megfelelően sokszor alkalmazom a kettő keverékét, vagy etetőanyaggal keverem.

 
A megfelelő minőségű föld előkészítésének alapja, a kis és közepes lyukátmérőjű rostákon való többszöri áttörés.

 

Az első lépés, amit tehetünk a különböző típusú földek megfelelő felhasználásáért, hogy megismerjük azok tulajdonságait. Tudom, sokak számára elsőre idegennek tűnik földdel etetni, azonban ha belátjuk azt, hogy egy kiváló és mindemellett semleges hordozó anyagról van szó, máris másképp tekinthetünk a horgászföldekre. Végső soron talán a legjobb bizonyíték hatékonyságukra, hogy a versenyhorgászok – még kiélezett helyzetben is – számtalanszor nyúlnak valamilyen típusú földhöz.

A folytatásban részletesen áttekintjük az előkészítés lehetőségeit és buktatóit, majd a felhasználási lehetőségekbe is bepillantunk.

 

Tipp1

Senkit sem buzdítok lösz, vagy agyag szedésére. A löszfalak közelében tartózkodni, vagy megbontani azokat életveszélyes, mivel nedvesség és kiszáradás hatására is könnyen elvesztik állékonyságukat, vagyis omlásveszélyesek. Másrészt a falak közterületen, vagy magántelkeken találhatók és a terület gazdája nem nézi jó szemmel a bolygatást. Harmadrészt, ha a ráfordított időt, munkát és benzinköltséget vesszük, talán jobban járunk a félkészen csomagolt bolti földekkel.

 
Lösz (balra) és agyag (jobbra). A két legáltalánosabban használt földtípus.

 

Tipp2

A lösz jellemzően sárgás-szürkés színű, míg a horgászatban használt agyagok színe barnától egészen a vörösig változó, de esetenként sötétszürke, fekete is lehet. A világosbarna és középszürke változatok általában keverék, melyeket löszös agyag, vagy agyagos lösz névvel illetünk.

 

A gondosan végzett előkészítés garantálja, hogy megfelelő minőségű földdel horgásszunk. Érdemes megtanulni a különböző előkészítési módokat, hogy a számunkra legmegfelelőbb módon használhassuk.

 

A horgász által használt ”föld” kifejezés egy gyűjtőfogalom. Horgászként használjuk, de jó tudni, hogy ez teljesen eltérő minőségű adalékokat is jelenthet.

 

Szerző: Végh Tamás

Végh Tamás

Kedvenc halfaj: keszegfélék, ponty, kárász, márna - Kedvenc horgászmódszer: elsősorban a feederbotos módszer, de a finomszerelékes úszós technikákat is szívesen alkalmazom

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!