h
0
Balatoni Sárkányok
2018. Szep. 03.

Igazán nagy süllőt fogni nagyon nagy élmény, legalább is számomra. Sajnos nem is adatik meg minden nap, hogy egy matuzsálemet be tudjak csapni, mert az egyedszámuk eléggé lecsökkent. A találkozásunkat számos tényező befolyásolja, de leginkább az, hogy jó időben, jó helyen, a megfelelő csalit kínáljuk fel nekik. Nyár elején szerencsémre sikerült belecseppenem a jóba, amikor egy délelőtt alatt, több sárkány is megdolgoztatott.

Hodula Tamás

A fentebb említett 3 fontos tényezőből, Gábor barátom az első kettőt abszolválta is nekem, hisz egyik este azzal hívott fel, hogy aznap nagyon élmény dús pergetésben volt része. Mivel az időjárásban nem várható nagyobb változás, most mindenképp mennem kellene, ha szeretnék darabosabb süllővel találkozni. Ezt az invitálást természetesen nem tudtam elutasítani, szerencsére nem volt elhalaszthatatlan feladatom, így másnap reggel már úton is voltam. Május elején a süllő tilalom végét az utóbbi években mindig balatoni pergetéssel szoktam kezdeni, de ebben az évben ez nem sikerült, ezért is örültem, hogy kicsivel később a Magyar tengeren horgászhatok majd. Nagyon korán nem is kellett indulnom, mert Gábor azt mondta, hogy inkább délelőtti órákban aktívak a süllők, felesleges hajnalban, napfelkeltére kihajózni.

 

A harmadik tényezőt, a megfelelő csalit, pedig nem jelenthette más, mint a PredatorZ Oplus új gumihal típusai, amelyeket végre ki tudtam próbálni a Balatonon. Nem is tettem mást, mint az újdonságok közül, a nagyobbakból készítettem be a táskámba. A Ribbed Killer 9.5 cm es gumihala, a Longtail Killer 10 centiméteres, Ducking Killer 9 centis és a Shad Killer 12 cm hosszú példányai voltak ezek. Mindegyik, több színben is szerepel a kínálatban, ezért egy-egy zacskóval az összes színből vittem magammal. Nagy szélre nem lehetett számítani, ezért az Oplus B-Round Jig fejek közül 5 grammtól 14 grammig vittem magammal. Sok esetben teszem azt, hogy azonos szélerősség esetén is változtatok a jig fej súlyán, mert néha a lekönnyített szerelék, időnként pedig a túlsúlyozott cucc lehet eredményes.

Még egy nagyon fontos eleme volt a végszereléknek, az pedig a fluorocarbon előke zsinór. Süllőket szinte minden esetben akadók mellett keresünk, ezért én fontosnak tartom. Balaton esetében kiemelt szerepe is lehet, hisz az akadók sűrűn betelepedett kagylókkal vannak tele, amelyek rettenetesen hamar elmetszik a zsinórokat. Olpus kínálatában van 0,30 mm méretben, de most vittem magammal a Carp Zoom fluorocarbon zsinórjából 0,60 mm méretben is! Horgászbotom a már jól bevált egy részes, Twich&Spin bot (195 cm, 7-28gr), rajta pedig egy Red-Act FD 2000 pergető orsó. Ez a kombót nagyon szeretem, igazi feszes jig-es pálca, a Dunán is már sok esetben használtam, akár 30 grammos csalikkal is! A balatoni akadós pecánál fontos, hogy a halat az első méterekben le tudjuk húzni az akadóról, mert különben hamar halvesztéssel zárhatjuk a fárasztást.

Reggeli órákban nyugodtan pakoltunk be a csónakba, amit utána vízre is tettünk. nagyon szeretem a nyári ébredező balatoni csendet, nagyon meg tud nyugtatni, óvatosan indul be az élet. Taktikánk az volt, hogy több ígéretes helyet is bejárunk, amelyeket több oldalról megvallatunk. Az áramlások miatt egy adott pontot nem árt több oldalról is megdobni, érhetnek kellemes meglepetések minket! Az első kiszemelt helyen nem sikerült kapást kicsikarnunk, nem zaklattuk sokáig a helyet tovább álltunk. A második pontot óvatosan közelítettünk meg, nagyjából 15 méterre álltunk meg tőle. Igazából nem tudom mi volt a víz alatt, de jól érezhető volt az akadó jelenléte. Könnyebb súllyal, 7 grammal próbáltam az akadót feltérképezni. Mikor már tudtam mire lehet számítani, akkor már bátrabban dobtam 14 grammot is az akadó környékére. (A könnyebb súllyal, kevesebbszer akadunk el, feltérképezni minden kép kevés grammot használjunk!)

Gábor mondta, hogy a nehezebb fejek, az agresszívabb vezetés lesz a nyerő, ezért inkább abban bíztam én is. Gábor hamar felszisszent mellettem, hala volt, bár ő is nagyobb csalikkal dobállt, ennek ellenére egy 2 kilógrammos süllőt terelt a csónakba. Villámgyorsan megszabadította a horogtól és már úszhatott is tovább. Én a jigre a Shad Killert tűztem, és az akadó jobb oldalára dobtam a csalimat. A megszokott módon kezdtem vezetni, a meder alján ugráltattam végig csalimat. Körülbelül a fél távon járhattam, mikor bődületes ütést kaptam, olyan erővel támadta meg valami, mint ha egy sebes tengeralattjáró úszott volna bele a horgomba! A kapást követően próbáltam azonnal felemelni a halat a medertől, minél távolabb az akadótól. Sikerült is elhúznom és bíztam abban, hogy jól akadt a horgom és ki tudom fárasztani a süllőmet. Süllő volt, éreztem a fejrázásokat és éreztem azt is, hogy pattog a zsinórom a fogain. A közepesen áttetsző vízben megjelent a termetes test és komótosan mozgott a vízben, amolyan nagysüllősen tette mind ezt. Óvatosan oda tereltem a csónakhoz és kiemeltem, Gábor gyorsan lőtt rólam pár fotót, aztán egy nagy farok csapással el is úszott. Mondtam Gábornak, hogy én már teljesen elégedett vagyok, meg is fürdetett a bitang, akár mehetünk is haza. Természetesen körbe csónakáztunk még pár helyet és nem hittem volna, hogy lesz még hasonló élményben részem. A következő helyen Gábor hamar kicsapott két hasonszőrű sárkányt, asszisztáltam csak ezekben a percekben, a fotós szerepét vállaltam fel. Olyan gyorsan történtek az események, hogy ámultam csak a történtek láttán. Érdekes mód, olyan természetesnek tűnt, hogy két dobásból két ekkora halat fog a vendéglátóm! Nekem itt nem volt kapásom, de a következő akadónál már ismét izgalmakban volt részem. Itt érdekességként megjegyezném, hogy a második és harmadik beállás volt a nyerő, előtte ugyan arról a tartásról nem sikerült kapást kicsikarni. A csalim ismét a Shad Killer volt és természetesen 14 grammos jig fejjel. Kellett nekik az agresszív, pattogós csali vezetés.

 

A kapás megint csak elemi erejű volt, hasonló kép, mint az első süllőmnél. Szerencsére őt is le tudtam húzni a veszély zónából és ki tudtam emelni a csónakba. Az örömöm nem volt mérhető, el sem mertem képzelni, hogy egy nap két ilyen gigantikus példányt is sikerül fognom. Fáradtságaim kipihentével és egy rövid megbeszélés követően, hazafelé vettük az utunkat, de az élmények itt még nem értek véget! Kis kitérővel egy újabb ponton álltunk meg, ez egy pici kis akadó lehetett, mert én nem is éreztem igazából jelentős dolgokat a mederben, akciónk nem volt és hamar tovább álltunk. Azt a pontot, amit elsőként vallatunk, ismét útba ejtettünk, ha már amúgy is arra megyünk kukkancsuk meg, mondta Gábor. Most más szögből álltunk rá, keresztbe húztuk a csalit, éreztem, hogy a zsinórom serceg, talán valami vas darab lehetett. Ahogy próbáltam átemelni a csalit, hogy ne akadjak el benne, megérkezett a gyorsvonat és ismét halam volt, igaz nem sokáig, ahogy próbáltam emelni rajta, a 0,60 mm vastagságú fluorocarbon nem bírta az ellenállást. Bevallom bánatos voltam, de hamar túltettem magam rajta, hisz az napra már kaptam eleget a Balatontól.

Megbeszéltük a történteket és újra szereltem, irányba vettük az utolsó pontot, de most már tényleg az utolsót, azon még 5-5 dobást megkísérlünk majd. Ahogy oda értünk a súlyunk leeresztésével bajlódtam, mire a botomhoz tudtam nyúlni, Gábor már fárasztott egy testes példányt. Elképesztő gondoltam magamban, hogy ilyen napot tud produkálni az élet….Az napi legnagyobb halunkat emelte ki Gábor, 80 centimétert is elérte a sárkány! Visszaengedés után csak néztük a vizet és próbáltuk felfogni mi is történt ma velünk. Na, most már dobok én is egyet, és utána induljunk! A második emelésre újra kapásom volt, belefeszültem rendesen a botomba, állva próbáltam a felsőbb rétegekbe terelgetni a halamat. Nem sikerült, ismét túljárt az eszemen ez a tüskés is, ügyesen bele fordult az akadóba, ahonnan már nem tudtam visszafordítani és meglépett. Nem bántam, a kapás élménye ismét az enyém lett, ez mára már csak hab volt a tortán.

 

Partra érve hamar kipakoltuk a kevés felszerelésünket, kiszedtük a kis dióhéjat, és visszanéztem a 60 000 hektárra. Fantasztikus délelőtt van mögöttünk, amit nagy valószínűséggel megismételni nem lehet. Nagyon szerencsésnek kell lenni, hogy ilyen nappal gazdagodjon egy pergető horgász, természetesen a körülmények is optimálisak voltak köszönet a vendéglátómnak és a Balatonnak érte!

 

Hodula Tamás

PredatorZ Oplus teszthorgász

Hodula Tamás

Név: Hodula Tamás

Kedvenc halfaj: Süllő, balin, csuka

 

Rövid bemutatkozás:

Gyerek korom óta horgászom. Eleinte nád botokkal kergettük a sneciket a Dunán, aztán nagyapámnak köszönhetően egyre több esetben jutottam el tavakra is, ahol úszós és fenekezős módszerrel próbáltuk a pontyokat megfogni. Aztán a match peca tetszett meg, és sokáig azt űztem. Ritkán pergettem akkoriban, de nagyjából 10 éve ez megváltozott. Sűrűbben szerettem volna pecázni járni, akár csak a munka után kicsit kikapcsolódni, és a pergetésben találtam meg a megoldást. Kevés cuccal, egy bottal a vízpartra érve már ki is tudtam kapcsolódni. Azóta szinte csak pergetek, szeretem a módszer aktív, cserkelős mivoltját. Kimondottan szeretem az újdonságokat tesztelni, még akkor is, ha az esetleg a fogás rovására is megy. Kihívásnak tekintem az új csalik megfejtését, hogy azokkal is túl járjak a ragadozók eszén. A pergető horgászat minden fajtáját szeretem, legyen az wobbler, plasztik csalik, vasak.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

A cikkben szereplő termékek