a
0
Pontylazacok - a kisméretű halak II.
2017. Aug. 15.

A Pontylazac több száz féle halfaja közül, mint arról az előző írásunkban beszámoltunk 70-80 olyan létezik, melyet mesterséges körülmények közt tudnak tartani az akvaristák.

Mindenekelőtt ajánljuk elolvasni korábbi cikkünket, melynek első felében általánosságban ismerkedhetnek meg a lazacok legfőbb jellemző tulajdonságaival.

Annak a megjelenésnek a folytatásában pedig a legismertebb fajok egy részét mutatjuk be.

Ebben az írásban folytatjuk a sort, még néhány kedvelt faj sajátosságával.

 

Vörösszemű (piros) pontylazac

Természetes élőhelye Dél-Amerika, Guayana, Brazília mocsarai, folyói. Ez az 5-6 cm-re megnövő lazacfaj nagyon hamar elterjedt és lett kedvelt, népszerű díszhal az akvaristák körében. Ez annak is betudható, hogy tartását illetően nem rendelkezik speciális igényekkel. Mesterséges környezetének vízhőfoka 23-28 legyen, lágy, ill. közepes keménység közötti (4-18 nk), kémhatása 5,5-8,5 pH. Alkatát tekintve zömökebb, mint a legtöbb lazacfajta. Szürkés színű háta nagy pikkelyekkel fedett, amely mellrésze felé fokozatosan megy át világost ezüstbe. Szemét élénkvörös karika emeli ki. Farokúszójának töve világos sárga, vége testszínével megegyező, míg a köztes rész fekete. Az ivarok mérete különböző, míg a hímek kisebbek, hasvonaluk egyenes, addig a nőstények teltebbek és nagyobbak. Ez az eltérés ikrázási időszakban kiváltképp szembetűnő. A növényi eleség kivételével mindent elfogyaszt.

Tenyésztését 5-8 liter közepesen kemény (10-12) neutrális, 26-28 °C-os vízben ideális véghezvinni, melybe finomszálú növényzet van behelyezve, ami védő hatást biztosít a lerakott ikrákra. A szülőpár rövid időn belül ívik, akár a külön helyezést követő 24 órán belül. A többi lazacfélével ellentétben ez a faj nem ikrafaló, mégis helyezzük vissza őket a társas akváriumba. Több száz utód fog kikelni 26-28 óra elteltével. Planktoneleséggel gond nélkül felnevelhetők. Táplálkozásukat a falánkság jellemzi, 4 hetes kort elérve vágott tubifexel etethetők. Adott példányok gyarapodása nagyobb lehet, mint társaiké, azokat át kell tenni másik medencébe, mert a kevésbé fejlettebbeket megehetik.

 

Rézlazac

Brazília sekély vizeiben őshonos, 5 cm-re növő apró díszhal. Jól mutat egyéb fajokkal együtt telepítve társas akváriumokban. Békés csapathal. A hímek rendkívül mutatósak élénk, izzó vörös réz színűkkel, mely a mellrészen kicsit világosabb. Farokúszójuk közepe fekete, kétoldalt világosak. Zsírúszójuk nincs. A nőstények halványabb árnyalatúak, így nem okoz fejtörést megkülönböztetésük. Ami a vízigényét illeti, a 22-28 °C-ot kedveli, ami lágy és közepes keménység közötti (5-20 nk), valamint 6,2-7,5 pH-jú.

Minden élő táplálékot szívesen fogyaszt és elfogadja a jó minőségű műeleséget is. Szaporításukhoz elegendő a 4-5 literes ívatómedence, lágy vízzel (4-6 nk) és 6,8 pH-s kémhatással, enyhén savanyúan. Ezen kívül a 24-26 fokos vízbe finomszálú növényt szükséges ültetni és gyenge megvilágosítást biztosítani az ideális keltetés körülményeinek biztosításához. A tenyészpár az esti áthelyezést követően 20-24 órával már lerakja 100-150 ikráját. Azután a szülőket el kell távolítani. Az utódok 30 óra alatt kikelnek és három-négy nap után úsznak el, táplálék után kutatva. Először kerekesférgekkel majd sóféreglárvákkal etethetők. Gyorsan fejlődnek, 4-5 hónaposan már ivarérett egyedekké válnak.

 

Lándzsafoltú pontylazac 

Természetes élettere Buenos Aires vidéke, a Rio de la Plata vízgyűjtő területe. Nagyobb méret jellemzi az eddig bemutatott lazacfajokhoz képest. 8-9 cm hosszúságúra nő. Egy 120 literes mesterségesen kialakított medencébe 6-7 példány az ideális mennyiség. Nagyrészt békésnek mondható, de mivel rajban él, hajlamos megcsipkedni a főképp kisebb halak úszóit. Mindenevő tulajdonságába az is beletartozik, hogy az akváriumba ültetett finom szálú növényeket is megdézsmálja, az élő, száraz vagy fagyasztott eledel elfogyasztása mellett. Tág határok között mozog mind a vízhőmérséklet, mind pedig annak keménységének mértéke. Előbbi 18-28 fok, utóbbi pedig a nagyon lágytól a keményig (2-25 nk) megfelel a számára. E tág értékek mutatják, hogy az igénytelenebb fajták közé tartozik, ezért aztán kezdőknek külön ajánlott. Fő külső jegyeit nézve látható, hogy háta sárgásbarna, mellrésze ezüst, testének közepén világos csík fut keresztül, ami a farokhoz érve sötétkék színűre változik. Úszói és szemgyűrűjének felső része vörös. Jól megkülönböztethető egymástól a hím, mely általában 1 cm-el kisebb, élénkebb színű, mint a teltebb formájú nőstény.

Méretűkhöz szükséges igazítani keltető medencéjüket, ami 15-20 literes legyen, 25 fokos, valamint finomszálú növényekkel beültetett. A szülőpár abba rakja ikráit rendszerint az áthelyezést követő napon. Ennek száma mintegy 400-500 darab. A picik 24 óra alatt kelnek ki, majd az ötödik nap úsznak el. Ezt követően már esznek, kaphatják az apró cyclops rákot. Az egyedek növekedése közt lehet különbség, a nagyobbakat ajánlott áttenni másik akváriumba, hogy azok a szaporulat lassabban növő példányait ne egyék meg.

 

Izzófényű pontylazac

Dél-Amerikából, Guayanaból származik az Essequibo folyó vízgyűjtő területéről. Békés 4-4,5 megnövő kishalról van szó, mely hasonló kistestű fajokkal kitűnően együtt tartható. Teste több színben pompázik, igazán látványos. Hátrésze szürkés, hasrésze ezüstös, a kettő között pedig vörös csík húzódik, mely a fejrész felé fokozatosan világosodik. Utóbbin a sárga szín is jól kitűnik, valamint úszóinak fehér szegélyi is remekül mutatnak. A hímek karcsúbbak és kisebbek a nőstényeknél. Növényekkel sűrűn beültetett, 22-24 fokra felmelegített akváriumba telepítendők. A víz lágy és a közepes értékek (6-15 nk) közt megfelelő, 6-7,5 pH kémhatással. Az élő és száraz eleséget részesíti előnyben, növényi eredetűeket nem szívesen fogyaszt.

Ívatásukhoz elég egy a 3-4 literes lágy vizű (5 nk alatt), enyhén savanyú, 25-27 fok hőmérsékletű kis akvárium. Lehet behelyezni vékony szálú élő vagy műnövényt, de anélkül is eredményes lesz a folyamat. A társas medencéből este áthelyezett tenyészpár általában véve másnap ívik, 200-300 ikrát tesz le. A szülőket az ő esetükben is vissza kell tenni eredeti akváriumukba. A lárvák 24-36 óra eltelte után kikelnek, majd öt nappal később elúsznak. A kicsiket fénytől védve szükséges nevelni. Táplálásuk planktoneleséggel kezdhető.

 

Barlangi vaklazac

Amint azt neve is mutatja, barlangok vizeiben élő, teljesen vak halfajról van szó. Kifejlett példánya eléri a 6-8 centiméter hosszúságot. Testének színe nagyon világos, majdnem fehér, halvány rózsaszín árnyalattal. E különleges külső miatt a kedvelt díszhalak közé tartozik. Tartásának körülményei teljesen eltérnek az előző lazacfajokétól. Kevésbé meleg, 18-20 fokos, közepes keménységű (8-12 nk) tiszta vizet igényel. Az akvárium aljzatát kavicssal borítsuk, rá köveket és sziklákat tegyünk díszítésként, illetve azért, hogy a halaknak meglegyen a lehetőségük a pihenésre, elbújásra. Növényeket nem szereti, így azt ne telepítsünk. Az akvárium elhelyezésekor figyeljünk arra, hogy az az erős fénytől távol kerüljön elhelyezésre. Ezen felül pedig a mesterséges fény is gyenge legyen. Látószervük hiánya miatt, és egyúttal annak ellenére kitűnően érzik amikor enni kapnak, mégpedig a bőrükön lévő érzőbimbóknak köszönhetően. Remek képességük van az „akadályok” elkerülésére. Minden élő eleséget elfogyasztanak. Rajba verődve megeszik a döglött vagy legyengült halak húsát is.

Szaporításukhoz minimálisan 30-40 liter űrtartalmú ívatómedence szükséges. A biztonságos keltetés érdekében ikrarácsot célszerű alulra helyezni, mivel nagymértékben ikrafalók. Növényt ebbe sem kell ültetni. A hímek sokkal karcsúbbak és kisebbek, mint ikrával telt párjaik. 3-4 nap, teljes sötétségben ívnak. Az ívás után előbb a párt, majd a rácsot távolítsuk el. Utóbbi segíti az oxigénben gazdag víz áramlását az ikrákhoz. A társas akvárium vízével megegyező környezetben 3-4 nap elteltével kelnek ki az utódok. Ezt követően még két nap az aljzaton fekszenek, azután elúsznak eleséget keresni. Nagy étvágyú fajta. Apró planktonokkal kezdjük meg táplálásukat, majd később már nagyobb eleséget is kaphatnak, míg egy hónaposan a vágott tubifex is megfelelő számukra. Legyen gondunk vizük tisztaságára és ne érje őket erős fény. Négy hónapos korukra ivaréretté válnak.

 

Tányérlazac

Dél-Amerikából származik. Természetben sűrű növényzetű, sekély vizekben csapatokba verődve találkozhatunk vele az Amazonas vízrendszerében. Különleges külseje miatt igen népszerű az akvaristák körében. Megközelítőleg kör formájú teste a pontylazacfélékhez képest viszonylag nagyra, 14 cm-re megnő. Mérete és gyors mozgása miatt nagyobb, legalább 200 literes akváriumba tehető 5-6 példány. Hasonló méretű díszhalakkal nagyszerű látványt nyújt a társas akváriumokban. Teste ezüstösen csillogó, hasrésze hófehér, hasúszójának szegélye pedig piros színű. Medenceméret igényétől eltekintve tartása minden nehézségtől mentes. Vizük legyen tiszta, 24-28 °C, pH-ja 6-7 azaz csapvíz értékű, keménysége pedig a nagyon lágy és az enyhén közepes értékek közt mozoghat. Mindenevő fajta, azonban a növények friss hajtásiból szívesen lakmározik. Darabolva adható neki forrázott salátalevél, spenótlevél, de akár mosott zabpehely is. A nagy szemű planktont és a szúnyoglárvát is elfogadja. Rendkívül gyorsan fejlődik. A két ivar megkülönböztetésében segítséget ad az, hogy a nőstények mellrésze az ikráktól megduzzad. Ezen kívül a hímek esetén az úszók piros színe élénkebb.

Tenyésztésükhöz sem elég a kis medence, szükség van egy 100-150 literes tartályra, hogy a párnak az íváshoz kellő mozgástér álljon rendelkezésére. Ez a víz 26-28 fok hőmérsékletű legyen, a közepes és lágy keménység (8-10 nk) határán. A 7 pH vízbe helyezzünk jávai mohát, és nagy lyukú ikrarácsot. A fiatal szülőpár már 8-10 centiméteresen ivarérett. Esetükben néhány napnak el kell telnie az ikrázás folyamatának lezajlásához, mert némileg félénkek egymással szemben. Végül reggeli időszakban kerül sor az ikrázásra. Azok mérete sem kicsi, hiszen 2-2,5 mm, színük pedig áttetsző halványsárga. Szabadon esnek a védelmet nyújtó növények közé vagy a rácson keresztül az aljzatra. A párt ezt követően kiemeljük. Az ikrából 3-4 nap után kikelt kicsinyek elérve az egy hónapot 2 cm-re nőnek és közel akkora a magasságuk is. Falánk módon eszik a nauplius (rákfélék első lárvastádiuma) eleséget. Nagyszerű látványt nyújt ezüst színben csillogva a megszámlálhatatlanul sok utód.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!