a
0
Díszmárnák - a nagyszámú akváriumi halfajta II.
2017. Júl. 21.

Az előző díszhalakat bemutató sorozatunk írásában már olvashattak négyféle díszmárna legfőbb jellemzőiről és tartásának feltételeiről.

Folytatva a sort megismerkedhetnek további ötféle márna faj sajátosságával.

Lássuk hát a Vörös karcsú az Ogyessza a Sávos a Ceyloni és a Cápa díszmárnák jellemző vonásait.

Vörös karcsú díszmárna

Sri Lanka árnyékos patakjaiban és folyóiban őshonos, kedveli a félhomályt.

Nevét a hím példány élénkvörös színéről kapta. Testének hossza 4,5-5 cm. Minimálisan 50 literes medencébe telepítendők. Valamivel kevesebb, már négy példány is jól érzi magát együtt. Természetesen több egyedet is tehetünk a társas akváriumba, akkor azonban az legyen nagyobb űrtartamú. Ültessük be sűrűn növényzettel, pl. vízi-kehellyel, az aljzat legyen sötét. A víz hőfoka 24-26, Ph-ja 6-7 érték közötti, illetve lágy legyen. Mindenféle élő és mű eleséget elfogyaszt. A megfelelő életkörülmények biztosítása mellet 4-5 évig él.

A szaporulatot külön, egy 20 literes medencében érdemes keltetni, melynek keménysége legyen lágyabb, mint amilyen a társa akvárium. Az ikrákat a jávai mohával beültetett aljzat védi, számuk 100-150 körüli és 25-30 óra eltelte után kelnek ki. A szülőpár minél előbb eltávolítandó. Ennél a fajnál hosszabb idő, hat nap szükséges elúszásukhoz. Ekkor artemiával lehet elkezdeni etetni őket.

 

Ogyessza díszmárna – Kétpettyes díszmárna (odessa rubinmárna) (barbus ticto)

Természetes élőhelye Elő-India és Ceylon. Különlegesen szép, élénk színes csapathal. A hímek feltűnőbbek a nőstényeknél, így könnyű megkülönböztetni őket. Alapszínük csillogó vöröses-szürke, farktövükön és mellúszóik felett egy-egy fekete folttal. Testhosszuk 9-10 cm, élettartamuk 3-6 év. Békés, társas hal, más díszmárnákkal ellentétben nem csipkedi a különféle fajokhoz tartozó társaikat. Szeret nagy csapatban úszni, eleven mozgású, ezért az akvárium méretét igazítsuk igényeihez, annak nagysága 100 liter vagy afölött legyen. A víz hőmérséklete tág határok között mozoghat, hiszen a 14-26 fok közti hőingadozást is jól bírja. Keménysége közepes, Ph-ja 7-es értékben ideális. A medence középső részét lakja.Jó étvággyal fogyaszt mindenféle eledelt, az adott mennyiségre oda kell figyelni, mivel hízásra hajlamos fajról van szó.

Az utódok érdekében a szülőpárt egy 40 literes ívató medencébe szükséges áthelyezni, annak aljára nagyobb méretű kavicsokat vagy üveggolyókat rakni, illetve sűrű növényzetet. A víz hője 22 fok legyen, összetétele pedig enyhén savas és lágy. A lerakott ikrák száma 150-200 darab közötti. Ikrázás után a szülőpárt mindenképp el kell távolítani. Az utódok 30 óra múlva kelnek ki, majd 4-5 nappal később úsznak el. Friss artemiával és indítótáppal kezdjük meg etetésüket, amit később vágott tubifexel és grindállal folytassunk. Gyorsan növekszenek.

Akár kültéri medencébe is telepíthető ez a fajta, és 10 °C feletti hőmérsékleten ki is telelnek.

 

Sávos díszmárna

Szabadban Malajzia és Indonézia vizeiben él. A felnőtt példányok 5-6 centiméterre nőnek meg. Testüknek alapszíne sárgás-barnás, hasi része ezüstös. Oldalukon, egészen hátúszójukig 4-6 kékes csíkot látunk. A fajon belül is vannak kisebb eltérések, ezért a sávbéli különbség. Élettartamuk átlag 5-6 év.

A lágy, 6-6,5 Ph-ju enyhén savas vizet kedveli, amely 22-26 hőmérsékletű legyen. Társaihoz hasonlóan rajban tartandó, ami az ő esetében minimálisan 6 példányt jelent, egy 120 liter űrtartalmú medencében. Minden gond nélkül társítható más halakkal, mint a közepes méretű elevenszülők, sügérek, lazacok, valamint dániók és egyéb díszmárnák. Tehát vegyes akváriumokba is kimondottan ajánlott fajról van szó. Szívesen bújnak vízinövények közé, ezért azokból legyen sok a mesterségesen kialakított élőhelyükön. Alkalmazhatunk dekorációt is, pl. ágakat, köveket, de legyen számára bőséges szabad tér is a könnyed és akadálytalan úszkáláshoz. A sötét talaj kiemeli szép színüket. Legfőképp a víz középső rétegében tölti napjait. A többi márnához hasonlóan ő is mindenevő, azonban előnyben részesíti az élő- és fagyasztott eledelt. Kimondottan szereti a tubifexet, a szúnyoglárvát és a grindált. Jó ha része étrendjének a növényi eredetű eleség is.

Tenyésztésük esetén a párt helyezzük külön ívató medencébe, mivel nagymértékben ikrafalók. A víz legyen lágy és enyhén savas, az aljzatra helyezzünk némi jávai mohát az ikrák védelme érdekében. A számos ikra kikelését, majd azok elúszását követően a kishalakat indítótáppal és apró eledellel kezdjük etetni, később pedig friss artemiával nevelhető fel a raj.

 

Ceyloni díszmárna

Származási helye Ázsia: Sri Lanka (Ceylon) hegyi patakjai, folyóvizei, kiváltképp a Kalu folyó.

Természetéből adódóan társas akváriumba való élénk mozgású csapathal. Egy 90 literes medencébe 6 példány telepítése ideális. A raj gyakorta viselkedik játékosan, kergetik egymást. Hosszúsága 5 cm, külső jellemzője, hogy alapszíne ezüstös, némi aranybarna árnyalattal, hasa alsó része felé haladva a világos szín dominál. Mindkét oldalán két-két fekete folt látható. Pikkelyeinek sötét töve miatt hálószerű mintázat figyelhető meg rajtuk. Két különböző változata létezik, vörös, illetve sárga úszójuk különbözteti meg őket. A nőstények fakóbb színnel rendelkeznek ezen felül a párzási időszakban teltebb forma jellemző rájuk.

Kicsit ugyan tartózkodó, de békés, társas faj, mely együtt tartható más kisebb-közepes méretű díszhalakkal, pontylazacokkal, vértesharcsákkal. Megfelelő társa lehet a rombuszsávos vagy a vörös karcsú márna, rajtuk kívül a törpegurámi és a lepárdcsík. A szűrt fény biztosítása enyhíti félénkségét, ezt a hatást a vízfelszínen úszó növényekkel is el lehet érni. Táplálékul minden adható a számukra, a növényi eleséget azonban előnyben részesítik.

Ami a vízminőséget illeti, az legyen lágy - közepesen kemény, enyhén savas – semleges kémhatású, valamint kb 24 °C fok körüli. A homokos aljzatot kedveli, a medence középső és alsó szintjét lakja.

Szereti a kemény levelek nyújtotta búvóhelyeket, mint a cryptocoryne. A cabomba puhább, így az eleségül, valamint ikrarakó helyül szolgál. Élelemül elfogadja ugyan a szárazat, de igazán a fagyasztott és az élő táplálékot értékeli.

Szaporítási tulajdonságukra a nehézkes kifejezés a megfelelő, mivel nem minden példány képes sokasodni. Egy kb 45 literes medencét ültessünk be finom szálú jávai mohával, ami ideális ikrarakó hely lesz. A világítás legyen enyhe. A víz legyen közepesen kemény, a hőmérséklete pedig 27 °C körüli. Az ikrák 1-2 nap után kelnek ki. A picik etetését poreledellel kezdjük meg, majd néhány nap után már kaphatják az apróra vágott élő eleséget, mint a sórák vagy a walterféreg. Csoportos szaporításukra is van lehetőség, ekkor 6-6 példány legyen mindegyik nemből. Figyeljünk az ikrarakásra és a szülőket gyorsan távolítsuk el az esemény után. Használhatunk ikrahálót is, azon átesve a leendő kismárnák védve vannak a szülőpároktól.

 

 

Cápa márna – más neven feketeúszójú sziámi ponty

Természetes élőhelye Délkelet-Ázsia, Thaiföld, Szumátra és Borneó nagy folyói, folyamai, valamint tavai.

Több mindenben eltér az eddig bemutatott díszmárnáktól. Míg azok kis- és közepes méretűek, addig a cápamárna 30-35 cm hosszúra megnövő faj. Nagy, 300-400 literes akváriumba kell telepíteni 2-3 példányt. A medence vízének túlnyomó részt a középső területét lakják, de szeret a talaj közelében is. Rendszerint táplálék után kutat az aljzaton, ezért azt finom homokkal terítsük be.A vízközeg legyen 22-28 °C hőmérsékletű, semleges kémhatású (Ph 6-8), keménysége lágy és közepes értékek közti, valamint oxigénben gazdag. (savanyú)

Elnevezéséből tévesen következtet arra az ember, ha azt gondolja agresszív fajról van szó. Egyéb márna társaival egyetembe ő is békés faj, együtt tartható társas akváriumokban más kisebb és nagyobb testű díszhalakkal. Ilyenek lehetnek más hasonló pontyfélék, díszmárnák, malabári, dániók, és számos talajlakók mind amilyenek a Botiák, algázók, stb. Pontylazacok, békésebb sügérek, kalászhalak is ugyancsak alkothatnak csapatot. Ilyenkor a megadott méretnél is nagyobb akvárium szükséges a népes halállománynak.

A gyors úszás rájuk is jellemző, ebből adódóan legyen biztosítva a hosszú kiúszótér számukra. Ehhez igazodva az akvárium hátsó részét ültessük be dús növényzettel, ugyanis szívesen elbújik, ha úgy hozza kedve.Kimondottan szeret ugrálni, főként mikor a megfelelő környezet biztosítva van számára és jól érzi magát, ezért az akvárium legyen lefedve a nem kívánt balesetek elkerülése érdekében.

Nevéből adódóan külalakja cápára emlékeztet, mégis karcsú, hosszúkás. Színe ezüstös, háti része sötétebb, hasa alja felé fokozatosan világosabb, pikkelyei jól láthatók. Hátúszója stabilan áll merőlegesen a hátán és többi úszójához hasonlóan széles fekete sáv szegélyezi, egyébként pedig fehéres vagy arany szín figyelhető meg rajtuk. Feje csúcsos, farokúszója erősen villás.

Nehezen állapítható meg melyik példány milyen ivarú. Megkülönböztetni akkor lehet legkönnyebben a hímet a nősténytől, mikor előbbi hasa növekedni kezd.Akváriumi szaporítása ritkán jár sikerrel, annyi bizonyos, hogy ikrafaló fajról van szó. Mesterséges körülmények között, hormonkezelésekkel szaporítják.

Mindenevő, eleségként elfogadja a száraz és a fagyasztott eledelt is. A növényi táplálékot azonban előnyben részesíti. Kimondottan szívesen eszi az élő szúnyoglárvát.

Tapasztalt akvaristák számára ajánlott. Várható élettartama az átlagnál hosszabb 5-10 év között mozog.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!