a
0
A csíkfélékről
2017. Aug. 25.

A csíkfélék természetes előfordulási területe Észak-Afrikától, Eurázsián keresztül a Távol-Keletig terjed. Gyors sodrású folyóvizek fenekén élnek. Külső megjelenésüknek sajátosságai közé tartoznak a szája körüli bajuszszálak és bizonyos fajoknál a szem alatti tüskék. Utóbbi védelmükre van a ragadozó fajokkal szemben, bennük legtöbbször méreggel, mely az izmokra van negatív hatással, görcsbe rántja azokat. Előbbi a táplálék megtalálásában van segítségükre. Mivel aljzatlakók ezért hasoldaluk lapos.

 

 

 

Mesterséges körülmények közti tartásuk mellett jól megfigyelhető magatartásuk, melyre a félénkség és rejtőzködés jellemző, ez is közrejátszik abban, hogy tipikusan éjszakai életmódot folytatnak. Gyakran és akár hosszabb időre képesek beásni magukat a talajba. Amennyiben napközben szeretnénk látni őket, úgy élő eleségekkel tudjuk előhívni búvóhelyükről. Társas akváriumokban igazán jó választás, ez a faj feldobja a medencék alsó részének élővilágát. Megfelelő idő eltelte után aztán megszokják környezetüket és napközben is előbújnak az akvaristák legnagyobb örömére.

Képesek a szabad levegőt belélegezni, ám az oxigént bélcsatornájuk falán át veszik fel. A szabadon élő példányok férgeket és rovarokat fogyasztanak, akváriumi társaik elfogadják a mesterséges élelmet, főleg a víz oldékony hatására rövid idő alatt az aljzatra süllyedő tabletták formájában.

A lemerülő élő eleséget is elfogyasztják. Szívesen eszik a csigákat és a szúnyoglárvákat, előbbi igazi csemege számukra. Jellemző rájuk, hogy a talajt egy az egyben úgymond végigrágják, ha nagyobb darabokra akadnak azokat szájukban feldarabolják, majd a kopoltyúréseken keresztül szórják ki a felesleget.

Természetbeni szaporodásukról keveset tudni, míg mesterségesen tartva hormoninjekció beadásának segítségével lehet elérni ikrázásukat.

Írásunk folytatásában két, méretüket tekintve rendkívül eltérő csikfélét mutatunk be bővebben. Ezen kívül egyéb jellemzőjükben is vannak eltérések egymáshoz és a csoportba tartozó egyedekhez képest.

 

Öves díszcsík

Nagy valószínűséggel a legnépszerűbb és a legelterjedtebb csíkfélék. Méretük miatt, mely 30-35 cm hosszúságú tartásukhoz igazán nagy akváriumra van szükség. Társas faj, csapatban élnek, ezért öt példányt ajánlott együtt tartani egy 400 literes medencében. Rajban való telepítésük az egyedek egészséges fejlődését pozitívan befolyásolja. Az őket körülvevő környezet legyen gazdagon beültetve növényzettel. A vízfelszínre is helyezzünk belőle, ami árnyékot és egyben rejtekhelyet is nyújt részükre. Az aljzatot éles szemcséktől mentes finom homokkal fedjük.

Új helyük esetén négy-nyolc hétig jobban oda kell figyelni rájuk, mert érzékenyek az őket érő külső hatásokra, ám idővel megszokják közegüket és akár 10 évig elélnek. Vízigénye 26-27 °C hőmérsékletű, kémhatása valamivel alacsonyabb, mint a sima csapvízé 6-6,5 pH, illetve lágy és közepes keménység közt megfelelő.

Testüknek színe narancssárga, azon függőlegesen három széles fekete csík húzódik. A mell-, has és farokúszója testszínéhez képest élénkebb vöröses narancssárga, hát- és farok alatti úszója fekete, világos szegéllyel. Kis pikkelyek fedik testüket, amiatt simának és fényesnek látszanak.

Szájukat négy pár bajuszszál díszíti. Érdekességképpen megfigyelhető, jobban mondva hallható tulajdonságuk van, mégpedig jellegzetes, csattanó hangokat tudnak kiadni magukból, melyek leginkább üvegrepedésre hasonlítanak. Másik különös jellemzőjük, hogy képesek teljes nyugalomban, ellazulva az oldalukon feküdni. Ilyenkor a még tapasztalatlan akvaristák joggal hihetik, hogy kedvencük elpusztult, pedig az csak pihen. Táplálkozásuk miatt takarítóhalaknak is lehet nevezni őket, mivel a talaj teljes területét felderítik élelem után és képesek elfogyasztani a haltetemeket is. Ajánlott alkalmanként forrázott zöldségekkel való etetésük, ennek hiányában megdézsmálják a vízinövények üde hajtásait.

Természetes életkörülményeik közt megfigyelték, hogy a száraz évszakban, amikor nagyon lecsökken a folyók vízszintje sok hal veszti életét, az öves díszcsíkok pedig megeszik a tetemeket. Azután az esős évszak beköszöntével elkezdenek ívni. A vízzel borított területeken a növények közé szórják ikrájukat.

 

Törpe díszcsík

Ellentétben a fenti fajtával, ez a díszcsík aprónak mondható, hiszen testének hossza mindössze 6 cm. Van egy felettébb eltérő jellemvonása, ellentétben a többi csíkfajjal ezek a példányok napközben is aktívak.

Békés kis csapathal, jól tartható társas akváriumokban. Külsejükön megfigyelhető, hogy hátuk világosbarna vagy sárgás színű, azon két jól látható csík fut hosszanti irányba, melyeket függőlegesen vékonyabb csíkok kereszteznek. Ezzel a díszítéssel láncra emlékeztető mintázatuk van. Hasuk fehér, ezüstös csillogású. Úszóik színtelenek.

Egy 100 literes űrtartalmú akváriumba 6-8 egyed telepítése ajánlott. A medence legyen sűrűn beültetve növényekkel és homokkal vagy apró kaviccsal fedjük az aljzatot. Gyökerek és nagyobb kövek közt szeret megbújni, így ezeket biztosítsuk számukra. Ami a víz tulajdonságát illeti, az legyen 24-28 °C-ra melegített, keménysége tág határértéken mozoghat a nagyon lágy és az enyhén kemény közt. Kémhatását tekintve csapvíz közeli értékek (6-7,5 pH) megfelelők.

Mindenevők, szívesen fogyasztják az élő és fagyasztott eledelt, valamint a jó minőségű száraz tápokat.

Viszonylag ritkán lehet hozzájuk jutni, amihez magasabb áruk is hozzájárul. Ezen kívül mivel a veszélyeztetett fajokhoz tartozik, tapasztalt akvaristáknak ajánlott. Mesterséges körülmények közt csak ritkán szaporodik. Mint azt fentebb írtuk, hormoninjekció szükséges az ikráztatás elősegítéséhez. A nőstényeket teltebb hasuk segíti megkülönböztetni hím társaiktól. Úgy tudni 7 éves korukra érik el ivarérettségüket. Várható élettartamuk 8-12 év.

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!